Magkereső

 
25máj.

Meztelenség "története", társadalmi elfogadottsága

Erkölcstörténelem

Meztelenség
Meztelenség

Az 1950-es évek elején közerkölcsbe ütköző szeméremsértést követett el és büntetést fizetett az a férfiú, aki félmeztelenül ment bevásárolni a Balaton-parti üdülőfalu péküzletébe.

Húsz évvel később Délegyházán már azért hadakozott a bányatavak mentén szolgálatot teljesítő rendőr, hogy a fürdőzők, napozók legalább fürdőnadrágot húzzanak, és ne pucéran élvezzék a nyár örömeit. Napjainkban viszont – igaz, még csak Londonban – a bíróság felmentette a közbotrányokozás vádja alól azt a férfit, aki csak pucéran hajlandó közlekedni a brit fővárosban, még télvíz idején is...

– Hová jutott a világ! – próbálja eltuszkolni a tévé elől gyermekét a szemérmes anyuka, amikor a híradó helyszíni tudósítást ad a londoni bírósági tárgyalásról, és a vádlott, Vincent Bethell ádámkosztümben feszít a taláros testület előtt. A tárgyalásra már eleve azért került sor, mert tavaly több alkalommal is pucéran mutatkozott közterületen – hatalmas felháborodást váltva ki az emberekből. A huszonnyolc éves férfi a meghallgatáson közölte, hogy lelkes támogatója a „Legyél te magad a szabadság!” nevű kampánynak, amely a nudizmushoz való jogért harcol, és követelte, hogy az országban engedélyezzék a „nem szexuális indíttatású közmeztelenség intézményét”. Bár az emberiség nagy része már sok előítélettől megszabadult, de a brit fiatalember óhaja talán még túl korai...

Hatéves lányomnak már teljesen természetes, hogy a strandon monokiniző lányokat lát és mert megszokta, hogy nem zárt ajtók mögött öltözködünk, nem bámul meg senkit az uszodában vetkőzés közben. De azért velem együtt igencsak meglepődne, ha a budapesti Nagykörúton anyaszült meztelen férfiú álldogálna a járda szélén, várva, hogy a lámpa zöldre váltson. Pedig néhány év múlva akár ez is megtörténhet, mert a bikini, a toples és a nudizmus után talán ez is hamarosan „begyűrűzik” majd hazánkba. Ma azonban még az utcán a férfiak örömmel kapkodják a fejüket az egyre többet megmutató miniruhácska, forró nadrág, köldök fölött véget érő trikó és átlátszó muszlinruha láttán.

A fügefalevéltől a burnuszig
Az embert eredendően pőrének teremtette a természet. Csupasznak született, testét nem takarta olyan természetes „ruha”, amilyen az állatok többségének megadatott. Az ősember aligha szégyenérzetből öltött magára állati prémet vagy bőrruhát, sokkal inkább a hideg ellen próbált védekezni. A prüdéria akkoriban nem létezett. Ahogy nem ismerték az ókori görögök sem, bizonyság rá az a sok, sértetlenül megmaradt vázakép, szobor, írásos anyag, amely meglehetős szabadosságra utal, és ha maga a felfogás nem is volt túl buja, a test bizonyos részei láthatóan nem maradtak titokban senki előtt. A középkor aztán – a mesés Kelet kivételével – fordított ezen, s az öltözködés, illetve az erkölcsök terén jóval több szigorúságot hozott. A meztelenség azonban – még ha rejtve, vagy a tilos kategóriába sorolva is – mindig, minden korban jelen volt.

Pucér boszorkák – fedett asztallábak
A tizenhatodik század elején a meztelenség negatív jelképként szerepelt: általában a boszorkányt ábrázolták teljesen ruhátlanul. Erre utal Goethe Mefisztója is, amikor Faust doktort boszorkányszombatra viszi: „Mennyi ifjú boszorka! S mind pucér, a vénje bölcsen lepleket vesz” – mondja rosszallóan. Az erkölcs tekintetében meghatározó volt a brit uralkodó, Viktória királynő. A róla elnevezett korszakra a titkolózás, a testiség elfojtása volt jellemző, Ekkor mindent elbújtattak, aminek csak köze lehetett volna a nemiséghez. Nemcsak a nők szoknyája ért a lábujjuk hegyéig, de a „pucér asztallábat” is hosszú, földig érő terítővel illett letakarni. De még a csirkecomb említése is illetlenségnek minősült, s ha a gyerekek a lábukat lógázták, senki nem mert rájuk szólni, mert jobb körökben még a láb említése is tilos volt! Ám valószínűleg éppen a tiltás miatt a viktoriánus kort teljesen átfűtötte a szexualitás, aminek kézzelfogható bizonyítéka az 1860 tájáról fennmaradt jó néhány aktfotó...

Viktória királynő halála után a szellemisége ugyan még sokáig megmaradt – a szigorú megkötések azonban lassan oldódtak. Az első világháború kitörése előtt viszonylagos állandóság jellemezte az akkori nemi erkölcsöt, bár lassan mégis látszott némi változás: a „lezsereb” fürdőruha már nem ért nyaktól bokáig. Az ennél merészebb próbálkozás azonban még mindig közfelháborodásba ütközött. Micsoda ribillió tört ki a háború után azokban a német városokban, ahol bemutatták az Arthur Schnitzler regényéből készült Körtánc című darabot! A szabad szerelem és ennek bemutatása a kor erkölcséhez mérve túl szabadosnak bizonyult. A bemutatót per követte, mert mint az a vádban is szerepelt: az egyik tanú előadás közben látta, amint a színésznő illetlenül kigombolta a blúzát... A per végül felmentéssel zárult, a mű irodalmi értékére való tekintettel, de az ítélet kimondta, hogy a lipcsei Kis Színházban a további előadások előtt minden nézőnek nyilatkozatot kell tennie, miszerint önszántából nézi meg a darabot.

Az újkor erkölcstörténete
Az idő viszont megállíthatatlanul haladt előre, és bár sokszor elég észrevétlenül, mégis a fejlődést, a természetességet, a szabadabb gondolkodást hozta magával. Itthon az első és a második világháború között látszólag visszafogott erkölcs uralkodott, ez volt a magyarázata, hogy az erotikus, ruha nélküli nőket ábrázoló illusztrációt tartalmazó könyvek kiadója nemigen talált nyomdát. Például Eduard Fuchs Az újkor erkölcstörténete című műve először képanyag nélkül, majd igen visszafogott illusztrációkkal, korlátozott példányszámban, kifejezetten előjegyzésre jelenhetett csak meg. Később a magyar kiadó az adott keretek között mégis igyekezett jó pár akttal is kiegészíteni a könyvet, amit az idő tájt nagyon kedvelt a közönség.

Szintén vérforralónak számított 1939-ben a Halálos tavasz című film, amelyben Karády Katalin szerepe szerint felmegy egy férfi lakására, mi több, le is vetkőzik, és ez a jelenet apró tükörben látható. „A középiskolákban a legkülönbözőbb órákon tértek ki a tanárok a filmre – írta Nemeskürty István –, tiltva és kárhoztatva azt, ezzel persze még nagyobb kíváncsiságot ébresztve a gyanútlan diákokban.”

A második világháború után aztán alaposan megváltozott a világ. A női divat egyre nyíltabban merte vállalni az erotikát. Az 1950-es években megrövidült a szoknya, ráadásul fel is sliccelték, így jóval többet engedett látni a formás lábból, mint eddig. Amerikában az 1960-as, 70-es években pedig elterjedt az elképesztően szűk szoknya, ami követte a test vonalát, a pulóver pedig szinte semmit nem takart a női hasból. De ehhez is idő kellett. És az irodalomban terjedő bujaságot még a háború után is ellenezték. Az Egyesült Államokban nem volt szabad postázni Lawrence-től a Lady Chatterley szeretőjét, Remarque-tól a Nyugaton a helyzet változatlan-t, sőt még Hemingway-től az Akiért a harang szól is a tiltó listára került. Henry Miller több regényét még a forgalomból is kivonták – igaz, ezekben valóban olvashatók szerelmi jelenetek. Feketelistára került a Natural History című folyóirat is, mert egyik címlapján félmeztelen indián lány volt látható...

De a szemérmesség és a szabadosság mégis kézen fogva jár – ezt bizonyította dr. Alfred Kinsey szexológus kimutatása, amit az amerikai nők és férfiak körében, névtelen kérdőívek segítségével a szexuális szokásokról végzett felmérés alapján készített. Ennek eredménye gyökereiben megingatta a társadalom tabuit, mert senki nem gondolta volna, hogy ennyi minden zajlik a felszín alatt.

Kapirgálódomb: Tyúkoknak, Kakasoknak, Szemezgető: erkölcs - meztelenség - prüdéria