Magkereső

 
01október

Leafy Sea Dragons

Leafy Sea Dragons
Leafy Sea Dragons

Ez az álcázás nagymestere veszélyes kis ragadozó - és egyike azon kevés fajoknak, ahol a hím esik teherbe.

A víz tiszta, nyugodt és sötét. Miközben búvár társaimmal együtt zuhanunk a vízbe a hajó végéből, egy furcsa bizsergés fut végig a hátamon, mind a hidegtől és az egyre növekvő várakozástól. Éjszakai búvárútra indulunk éppen a Déli óceán vizeiben, Ausztrália délnyugati partjainál, egy olyan élőlény után kutatva, amely mintha a mitikus mesékből lépne elő. Sárkányra vadászunk, közelebbről, Leafy Sea Dragon-ra. A tenyésztési programunkhoz az Underwater World Perth akváriumába kell egy hím - egy terhes hím.

A Leafy Sea Dragon-ok Ausztrália délnyugati vizeiben élnek. A kifejlett példányok elérhetik az 50 cm-es hosszúságot. A sárkányok közeli rokonai a csikóhalaknak és a tűhalaknak - olyan állatok családjába tartozik, amelyek a testüket körülvevő csontos lemezekről és ormányszerű szájnyílásukról ismerhetők fel. Ezeknél a fajoknál a hímek lesznek terhesek.

A leafy sea dragon (Phycodurus eques) és az elterjedtebb rokona, a weedy sea dragon (Phyllopteryx taeniolatus) az egyetlenek fajtájukból. A csikóhalakkal és tűhalakkal tagjai a Syngnathidae családnak, halak, amelyeket a testüket gyűrűkként körülfogó kemény csontlemezekről és a hosszú csőszerű fog nélküli szájukról lehet felismerni. A sea dragon-ok egyedien néznek ki a csont borításból kinövő fodorszerű nyúlványaikkal. Amint nevük is mutatja, a leafy sea dragon kinövései levélszerűbb, laposabb, nagyobb, mint a weedy testvérüké. Mindkét faj az Ausztrál déli partvidék vizeiben honos, főleg a Recherche Archipelago szigetei körül, amerre mi most vadászunk rájuk. Ezek az óriási, félig kopár gránit sziklák egy sor egzotikus állatfajnak adnak otthont, sok sehol máshol nem is található a világon. A hullámok alatt a gránittömbök meredeken buknak alá több száz méterrel a gomolygó sötét vízben.

Ahogy süllyedek egyre lejjebb, egy csapat őskövület kinézetű disznófejű hal, mindegyik meglehet vagy fél méter hosszú, sodródik el mellettem, mintha valamilyen révült állapotban lennének. 15 méter mélységnél a lámpám fénye ráesik egy alga-borította sziklára. A tengeri hínár és moszat mellett elúszva visszafordítom lámpám fényét a nyílt víz felé - minden csendes. Felsóhajtok, óriás fehér cápák is laknak errefelé, nem csak kis halak.

Mikor visszairányítom a fényt a sziklák felé, el is felejtem a lehetséges veszélyt, és elfog a keresés láza. Sokkal könnyebb megtalálni egy sea dragon-t, ezeket a rejtőzködés nagymestereit, így este, mikor csupán a lámpa koncentrált fénye látszik, mint nappal, amikor minden színes, mozog és érdekes. Pár perces keresés után észreveszek egy példányt. Miután a szívműködésem visszatér a közel normális ritmusba, észreveszem, hogy az állat csupán egy weedy sea dragon.

Miután már egy órát hűsöltünk a víz alatt a langymeleg 15 Celsius fokban, a végtagjaim kezdenek érzéketlenné válni, bár nem szeretném még feladni. Teszek még egy utolsó próbálkozást egy kiszögelésnél, mielőtt visszatérnék a barátságosabb és melegebb felszínre. Amint odaérek, hirtelen észreveszem azt, amiért eddig itt fagyoskodtam, egy leafy sea dragon hímet, talán tányér nagyságú lehet, ráadásul szerencsémre terhes, jól láthatók az ikrák, amint függnek rajta.

A sea dragon-ok beleolvadnak környezetükbe, s így a ragadozók nehezen veszik őket észre. Az embereknek is nehéz észrevenni e halakat, ezért a búvárok inkább éjszaka merülnek, amikor a lámpa fényénél könnyebb felfedezni őket.
A sea dragon-ok és rokonaik a Syngnathidae családban egyedülállók a halak között, ugyanis náluk a hímek hordozzák és költik ki az ikrákat, a testük külső felületén. Az általam talált példányon függő ikrák már elég fejlettek voltak, legalább három hetesek, erősen rögzítve csücsülnek apjuk, farka alsó felén lévő mélyedésekben és jól el vannak rejtve egy algaréteg alatt. A tudósok szerint ez a költési mód a ragadozók elöli védekezés miatt alakulhatott ki.

Szerencsére, ez a hím egy sekély, öt méteres partmélységnél volt éppen. Ha mélyebben lett volna, csak lassan vihettük volna ki, lassan emelkedve, hogy hozzászokjon a változó nyomáshoz. Egy ilyen dekompresszió okozta stressz akár az ikrák elvesztésével is járhat.

Az állattal biztonságosan partra jutottunk és hazarohantunk. Két órás repülés után hazaértünk az Underwater World Perth karantén akváriumához. Ez az egyetlen intézmény Ausztráliában, ahol ilyen lenyűgöző állatokat lehet látni. Itt minden szokásos elővigyázatosságot megtettünk, hogy az állat ne legyen ideges, egy leafy számára akár még a hirtelen fényváltozás is halálos lehet. Másnap adtunk a vizébe kis rákocskákat, csupán pár milliméter hosszúakat és halacskánk szinte azonnal falatozni kezdett. A sea dragonok a sodródó hínár mozgását utánozzák, s így be tudják cserkészni óvatlan zsákmányukat. Az ormányuk alján lévő ízület kinyújtásával támadnak a rákocskákra, s a gyors kinyúlás szívó erejével kebelezik be ebédjüket.

A terhes hímek hordozzák az ikrákat 4-5 héten keresztül a farkuk alsó részén található mélyedésekben. A nőstények megtojják az ikrákat és azonmód átadják a hímeknek, akik onnantól kezdve végig vigyáznak rájuk. Keveset tudunk az állatok szaporodásáról, például, abban sem biztosak a kutatók, hogy egy évben hányszor ikráznak.

Egy hét után az alga borította ikrák elkezdtek kikelni a hal farokrészénél. Először egy kicsiny farok kezdett kikandikálni az ikra burkából, ami vergődni, csapkodni kezdett és pár pillanat múltán már büszkén úszkált az új jövevény - miniatűr mása apjának. Születésükkor a kicsik 20 mm hosszúak, mikor elérik a felnőttkort, 12-18 hónapos korukra, akár az 50 cm hosszúságot is elérhetik. Tíz napba tellett, mire mind a 210 ikra kikelt, a természetben ez azt szolgálja, hogy a kicsik nagyobb területen szóródjanak szét, s így nagyobb esélyük van a túlélésre és a táplálékért nem a testvéreikkel kell versenyre kelniük.

Sajnos, egy filter csere során tíz apróságot elvesztettünk, de a többi megmaradt, és látszólag nagyon jól érezték magukat új otthonukban. Nemsokára rá kellett ébrednünk, hogy nem vagyunk képesek elég rákot szerezni, hogy kétszáz dragont táplálhassunk, úgyhogy eldöntöttük, hogy a legtöbbet visszavisszük oda, ahol az apjukat találtuk. Ezeknek a példányoknak mostanra már sokkal nagyobb az esélyük, hogy életben maradjanak, hiszen az első egy-két hét a legnehezebb a kis sea dragon-oknak, amikor több más halfaj vadászik rájuk. A mi kis állatkáink már sokkal nagyobbak és kevésbé törékenyek, sem hogy könnyű prédái legyenek holmi ellenségeknek. Mostanra a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy a viharok alatt nehogy a partra sodródjanak. Általában a természetben 5-7 évig élnek.

Párzási szokások

1997-ben, két évvel azon bizonyos fagyos éjszakai búvárkodásom után, az egyik leafy nőstény kicsi, aki már egyáltalán nem is volt kicsi, nőni kezdett alhasi tájon. A korábbi hetekben nagyon sok időt töltött az egyik hím leafy társaságában, alig voltak távol egymástól. A hím farkrésze szintén megduzzadt, ráncos lett, és megtelt folyadékkal - biztos jelek, hogy párzani fognak. Abbéli várakozásomban, hogy láthassam az első dokumentált leafy sea dragon párzást, ott várakoztam előttük videó kamerámmal.

A következő pár napban a pár egy lágy balettszerű táncban ölelkezett, összegabalyítva levélszerű végtagjaikat fel-le emelkedve a vízben. Jobbra dőltek, majd balra, le és fel, úgy néztek ki, mint egy birkózómérkőzés. Nagy örömömre, az ikrák nemsokára megjelentek a nőstény nyílásában. De az öröm túl korai volt. A 3-5 narancssárga ikrát tartalmazó csomagocskák egyenként mind az akvárium aljzatára hulltak. Egy órán belül vagy 150 ikra esett le, anélkül, hogy a hím farkához értek volna.

Miután még soha senki nem látott sikeres párzást, hogy hogyan kerülnek a megtermékenyített ikrák a hím keltetőjébe, nem vagyunk biztosak benne. De biztosan állíthatom, hogy valami baleset történt. Talán más sea dragon-ok jelenléte zavarhatta őket. Csodálkozva láttuk, hogy az ikrák megszülése után a nőstény teljesen kimerültnek tűnt, mozdulatlanul lebegett a vízfelszínen, de a következő napra már mozgékonyabb volt és evett is.
Nagy örömünkre egy másik pár is készülődik a párzásra, úgyhogy újra veszem majd a kamerámat és reménykedem. A tenyésztési programunk célja, hogy fenntarthassuk az akvárium populációját anélkül, hogy a természetből kellene befogni példányokat. Mikor lehetséges, szeretnénk a kicsiket visszatelepíteni a természetbe ( máig ez kétszer fordult elő). És természetesen szeretnénk többet megtudni erről a különleges és gyönyörű fajról - a szaporodásukról és minden másról is. Hogyha a továbbiakban megfogyatkozna a természetben élő populáció, reméljük, hogy talán sikerülne tenyészteni olyan példányokat, amelyeket visszatelepíthetnénk az óceánba.

Hogy az ilyen megfogyatkozást elkerülhessük, az Underwater World pár évvel ezelőtt kampányba kezdett, hogy rávegye az Ausztrál államot, hogy tegyék védett állattá a leafy sea dragon-t. Mostanra már minden Syngnathidae fajt jelöltek a Védett Fajok Nemzetközi Kereskedelmi Gyűlése (CITES) megállapodása alapján a védettségre. A jelenlegi ausztrál törvények szerint ( tavaly óta érvényben) különleges állami engedély nélkül egy Syngnathidae fajt sem vihetnek ki az országból, és csupán fogságban született vagy engedéllyel begyűjtött példányok kaphatják meg a kérelmet.

A törvény talán megállítja, hogy ezek az állatok külföldi boltokban végezzék, mint különlegesség, vagy mint afrodíziákum az ázsiai piacokon. A pontosabb nyomon követése azon példányoknak, amelyek magán és nyilvános akváriumokba kerültek, szintén segíthet. Sok akvárium szeretne magának leafy sea dragon-t, egy példány például 4800 dollárért került Japánba. Sajnos, nagyon kényes jószágok, nehéz őket fogságban tartani és sok már akkor elpusztul, amikor elviszik őket a természetes lakóhelyükről. Globálisan ezeket az állatok nem csak halászok által vannak veszélyeztetve, hanem a környezetszennyezéstől és más fajok túlhalászásától is (sok Syngnathidae kerül véletlenül halászhálóba).

Az Underwater Perth segített felállítani a Dragon Kutatás nyugat-ausztráliai telepét, ami különböző állami intézmények és társadalmi szervezetek közös programja. Kezdetekben a program célja az volt, hogy nyomon kövesse a leafy sea dragon populációkat, de mára már kiterjesztette munkáját a csikóhalakra és tűhalakra is. A védelmezés mellet szeretnénk minél többet megtudni ezekről az állatokról - hol laknak és mekkorák a populációk- a búvárok, halászok, parton dolgozók jelentéseiből. Még annyi mindent nem tudunk ezekről a csodálatos állatokról, hiszen a kutatások csak nemrég kezdődtek el.

Sea dragon-ok a sodródó hínárokat utánozzák, hogy rajtaüthessenek áldozatukon. Állat vagy növény?

A sea dragon-ok az álcázás nagymesterei, legtöbbször nyugodtan ringatózó növényzetnek tűnnek, ami lehetővé teszi számukra, hogy észrevétlenül megközelíthessék áldozatukat. Főbb táplálékuk az apró rákocskák. Ha az állatot felfedezi egy ragadozó (nagyobb halak vagy cápák), akkor a leafy sea dragon néha megpróbálja a támadást kivédeni a testén található több hosszú, hegyes gerinckinövése segítségével.

Szemezgető: Leafy Sea Dragons - tűhal