Magkereső

 
01december

Grimm - fikció a fikcióban

Grimm - fikció a fikcióban
Grimm - fikció a fikcióban

Terry Gilliam legújabb filmje szinte berobbant a hazai köztudatba, köszönhető ez annak, hogy az angol rendező annak idején Magyarországra látogatott a Grimm bemutatójának apropójából. A Grimm valószínűleg éles vitákat vált majd ki, lesz, akinek nagyon bejön és lesz, akinek nagyon nem.

Jómagam sem tudom mire számítottam Gilliam legújabb filmjével kapcsolatban, csak azt tudom, hogy rendezéseinek többségét szeretem, mint a Brasilt, a Tizenkét majmot, és a Monthy Python filmeket. Valamennyi kultuszfilm, szinte az egész világon. S az is vitathatatlan tény, hogy Gilliam filmjeinek többségében jelen van a mesevilág, vagy a fikció, a misztika és az abszurd, különleges ötvözetet alkot meg filmjeiben, amitől sajátosan "gilliames" lesz a mozi.

A Grimm testvérekről forgatott filmjében sincs ez másként, ha lehet, akkor azt kell mondanom, hogy többszörös fikció elevenedik meg, amolyan a képzelet a képzeletben effektus. Aki arra számít, hogy a Grimm fivérekről szóló legújabb mozi film, némileg a testvérek életét dolgozza fel, azt ki kell ábrándítanom. Nem, egyáltalán nincs történelmi, monográfiai elem ebben a történetben.

Terry Gilliam sajátos hangulatú filmet alkotott, amelyben a Grimm testvérek csalóként jelennek meg. Fő kenyérkeresetük, hogy az egyszerű embereket megszabadítják a néphagyományok útján terjedő boszorkányoktól, lidércektől. A gonosztevő lények elpusztításáért pedig nem kevés fizetséget várnak, de a falubeliek nem sajnálják kifizetni a fivérek által meghatározott összegeket. A tesók ezután megrendezik bábokkal, pirotechnikával a küzdelmeket, s mindenki boldog. Azonban egy távolabbi vidéken valóban szörnyű, kísérteties dolgok történnek. A napóleoni időkben azonban a német helytartónak szemet szúrnak a fivérek csalásai, és kivégzéssel fenyegeti őket, abban az esetben azonban, ha leleplezik a szomszédos vidék csalóit, akkor szabadon élhetnek tovább. A Grimm fivérek katonai kísérettel elindulnak a baljóslatú német falucska irányába, hogy megszabadítsák őket a gonosz szellemektől.

Eközben a faluban sorra tűnnek el a kislányok. A hatalmas erdő, sötét, félelmetes, a fák is ide-oda vándorolnak és van a sűrűben valami rém. Gilliam játszik, itt már igen rendesen, hiszen az eltűnt gyerekek már meglévő mesealakok, csak más névvel, mint Piroska, Jancsi és Juliska (Hans és Hieldegar), aztán a Gonosz mostoha is megjelenik, mint Tükör Királynő, aki mozgatja a rettenetes szálakat. Az egész falu a mesevilágából táplálkozik, de a fikció a filmben a valóság szintje, s a mesevilág a gonosz Tükör Királynő és rettenetes ereje. Vagy inkább azt írnám, hogy egyfajta másik dimenzió nyílik meg a történetben. Jacob és Will Grimm szkeptikusak, nem hisznek a varázslatokban, hiszen ők voltak a varázslók, mindenféle eszközeikkel. Jacob azonban, aki folyamatosan jegyzeteli a rémtörténeteket, rájön arra, hogy itt valóban a mesevilágban járnak, és ennek megfelelően kell cselekedniük. Will azonban öccsét teljes mértékben hülyének nézi.

Terry Gilliam filmjében számtalan abszurd poén van, Will és Jacob karaktere is valamilyen szinten abszurd. A rendező interaktív játékot folytat a nézővel, minden pillanatban jelzi, hogy figyeljetek, mert kész átverés az egész film, figyeljetek és vegyétek észre az ismerős meserészleteket, a szereplőket. A sötéterdő jellemzően gilliemes, bár a rendező elmondta, hogy Caspar David Friedrich német romantikus festő festményei ihlették a képi világot, azért Friedrich sejtelmes, misztikus hangulatú képeit nem sikerült visszahoznia a 21. századba, de ha megnézzük a Munchausen-t, vagy az Időgépet és a Brasilt hasonló hangulatú képekkel találkozunk, csak ez egy kicsit sötétebb és vészjóslóbb.

Kapirgálódomb: Offline csipegetni való, Szemezgető: fikció - Grimm - Terry Gilliam