Magkereső

 
19máj.

Bikaviadal Spanyolországban

Bikaviadal Spanyolországban
Bikaviadal Spanyolországban

Spanyolországban a bikaviadalokon több ezer ember őrjöng, amikor lándzsáikkal megsebesítik a bikákat a lovon ülő picadorok. Cikkünk első részében e férfias és kegyetlen játék részleteivel ismerkedhetsz meg. Csak erős idegzetűeknek!

A mediterrán országban évszázados hagyománya van a viadaloknak, amelyeknek sokszor nemcsak a bikák, hanem a matadorok is áldozatul esnek.

A lakosság döntő többsége ellenzi, értelmét vesztettnek tartja a bikaviadalokat (vagy ahogy arrafelé nevezik: corrida de toros), ennek ellenére a spanyol állam jelentős összegekkel támogatja azokat a nemzeti ünnepeket, melyek szerves részét képezik a bikákkal kapcsolatos mulatságok. Nem utolsósorban azért, mert a turistákat még mindig nagyon vonzza ez a kegyetlen játék. A külföldiek által legigazibb spanyol látványosságnak tekintett bikaviadal továbbra is óriási tömegeket vonz az ország több mint 300 arénájába, amelyekben évente körülbelül 40 000 bika leli halálát.

A bikaviadal még az ókorból származó mulatság. Görögországban és a Római Birodalomban is rendeztek bikaviadalokat, s nem nehéz észrevenni a rokonságot a gladiátorjátékokkal és a máig látványosságszámba menő véres viadalok között. Spanyolországban állítólag a mórok honosították meg a viadalokat, amelyeket többször megpróbáltak betiltani, de a 18. századtól kezdve nyilvános szórakozási, társadalmi eseménnyé vált. A nagyközönség leginkább az amerikai író, Ernest Hemingway által értesülhetett és kaphatott kedvet e vérgőzös, férfias, misztikus világ megismeréséhez.

Nagy gondot fordítanak arra, hogy az arénákba csak a legkiválóbb, legjobb kondícióban lévő bikák kerüljenek. Az állatokat külön telepeken nevelik szomorú sorsukra, s több kritériumnak is meg kell felelniük, hogy az arénába léphessenek. Csak olyan bika jöhet szóba, amely embert ritkán és többnyire csak lovon látott, 4-5 év körüli, testi hibája nincs, a szarvai viszont jó hegyes.

A véres játék pontos koreográfia szerint zajlik le. A spanyolok nem épp a pontosságukról híresek, de ebben a kérdésben nem ismernek tréfát A viadal mindig pontosan kezdődik, általában délután öt órakor.

Ha esik az eső, a viadalt nem rendezik meg, hiszen a napfény fontos kelléke a színjátéknak. „El sol es el mejor torero”, azaz „a nap a legjobb bikaviador”. Egy bikaviadal alatt hat bika pusztul el három matador keze által. A koreográfia évszázadokon át alig változott. A bika és az emberek küzdelme három részből áll, és soha nem tart tovább 15-20 percnél. Ennyi idő alatt ugyanis a bika kiismerheti ellenfelét, s ha a küzdelem elhúzódna, veszélyessé válna. A teljes műsor kb. 2 és fél órát tart.

A küzdelem napján az állatokat sötét kamrákba zárják, inni már nem kapnak. Rendszerint – a tilalom ellenére – már ekkor felbőszítik őket: szemébe vazelint vagy más, a látást korlátozó anyagot dörzsölnek, orrlyukait vattával eltömítik, heréit elszorítják. Az arénába lépő állatot elvakítja a fény, keresi a kijáratot, de hiába – azonnal megkezdődik a tortúra.

A „műsor” első felvonásában lovon érkező picador legfőbb feladata, hogy az állatot valamelyest legyengítse, de úgy, hogy a bika súlyos sérüléseket ne szerezzen. Lándzsáját többször is a bika marjába döfi, hogy annak nyakizmait kifárassza. A cél az, hogy a bika a későbbiekben minél lentebb tartsa a fejét. A lándzsával 10-14 centiméter mély és sokszor 40 (!) centiméternyi szélességű sebeket ejt a bikán, majd a lándzsát jól meg is forgatja, hogy a bikát még jobban felbőszítse. Ekkor érzékelteti a közönség is együttérzését a bika iránt "toro, toro" kiáltásokkal.

A lovak szeme le van takarva s így nem is tudják, hogy mi történik, altestüket matracszerű takaró borítja, „hogy kiküszöböljék azt az iszonyú látványt, amely oly undorító a külföldiek és a turisták szemének”, nevezetesen, a felöklelt ló zsigereit. Ha ugyanis a bika elég erős és ügyes, akkor képes a ló alá nyúlni és azt feldönteni. (Számítások szerint évente 3-4000 ló pusztul el a porondon.)

Ezután következik az igazi dráma 3 felvonásban.A három banderillero köpenyeiket lengetve csalogatja, futtatja az állatot. Feladatuk ezen kívül az, hogy a banderilla nevű 70 cm hosszú szigonyt párosával a bika marjába szúrják. Ezek a botocskák gyújtóval is el vannak látva, hogy ha már semmi egyébbel dühbe hozni nem tudják, meggyújtsák a bika szőrét. Ha a bika kiszámíthatatlan, akkor le is cserélhetik, mert túl veszélyes lehet.

Az utolsó felvonás két szereplője a matador és a bika. Mindeddig a matador az aréna szélén figyeli az állat mozgását, majd köszönti az elnököt és muletájával (kis bot vörös posztóval) kecses, nagy ívű mozdulatokat végez. A matador sikeres manővereit ekkor "olé, olé" felkiáltással díjazza a közönség. A matador az állat fejét a muleta segítségével lefelé kényszeríti és a szarvak közt behajolva, a két lapocka között az állatba szúrja kardját. A kard nem elég hosszú, hogy elérje a szívet, ezért a cél az aorta elmetszése, mely azonnali halált okoz. Egy szúrással kell kivégeznie a bikát, mert különben csak kontár. A szúrás azonban csak a legritkább esetben hatol el a szívig, sokkal gyakoribb, hogy a bika tüdejét szúrja át.

Sport vagy állatkínzás?

A legjobb matadorok Spanyolországban a focistákhoz hasonló népszerűségnek örvendenek, hatalmas összegeket keresnek és a legszebb modellek keresik a kegyeiket. Mégis, egyre erősebb a bikaviadalok iránti ellenszenv a hispán országban.

A kérdésre nincs egyértelmű válasz, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. Egyesek szerint a bikaviadal része a spanyol kultúrának és hagyományrendszernek, mások szerint az állatkínzás nem a kultúra része, és minden hagyománynak vége szakad egyszer. Sokan úgy vélik, hogy ma bikaviadal sport, mivel az ember próbára teszi magát fizikailag és szellemileg is, hibáznia pedig nem szabad. Az állatvédők szerint viszont a bikáknak fájdalmat okoznak, felesleges szenvedésnek teszik ki őket és szinte a nullával egyenlő az esélyük arra, hogy élve megússzák a viadalt.

A spanyolok jelentős része nem ért egyet a bikaviadalokkal, sőt a spanyol állatvédelmi törvényben benne foglaltatik a bikaviadalok betiltása. A kegyetlen tradíció ennek ellenére még mindig virágzik. A minisztériumok jelentős pénzeket fordítanak a nagy nemzeti ünnepek látványosságaira - köztük a bikaviadalokra, bikafuttatásra is. Így például a minden év júliusában Pamplonában megrendezésre kerülő 9 napig tartó bikafuttatásra. A látványosság rengeteg turistát vonz, Pamplona ilyenkor megtelik a hagyományosan piros-fehérbe öltözött ünneplőkkel. A kilenc napon át zajló futtatás alatt rengeteg bika töri lábát a városka szűk utcáin, ahogy a falakhoz, ajtókhoz csapódnak, mindeközben a turisták botokkal bökdösik őket és a farkukat húzkodják. Az állatvédő szervezetek rendszerint tüntetést szerveznek az ünnep alatt, ilyenkor meztelen (esetleg műanyag szarvat viselő) aktivisták próbálják jobb belátásra bírni a fesztivál szervezőit.

Bikaviadalok a világban

Kevesen tudják, hogy nemcsak Spanyolországban, hanem több dél-amerikai országban, Mexikóban, sőt Európán belül Portugáliában és Franciaországban is rendeznek bikaviadalokat. Portugáliában is nagy a bikaviadalok divatja, de ott kevésbé brutálisan bánnak az állatokkal. Hergelik a bikát, amíg az teljesen ki nem merül és a földre nem rogy, de nem ölik meg az arénában. A Thaiföld déli részén élő parasztok a rizsbetakarítást követően rendeznek bikaviadalt, ott azonban a bikák egymás ellen küzdenek. Az Egyesült Államokban, Kaliforniában is rendeznek viadalokat, de ott ,szelídek" a kaliforniai matadorok: nem sebesíthetik meg az állatokat, ezért sokszor ők maguk szenvednek csonttörést, vagy sebeket és zúzódásokat szereznek a viadalok közben.

Kapirgálódomb: Kakasoknak, Szemezgető: bikaviadal