Magkereső

 
16január

1408

1408
1408

Nagyjából tisztában vagyok tűrőképességem határaival, úgyhogy az 1408 előtt nem vettem magamhoz sem ételt, sem italt. Elvégre, aki a legócskább horror-, meg thrillerparódiákon is azzal szórakoztatja nézőtársait, hogy össze-vissza ugrál a vetítés első percétől kezdve az utolsóig, az legyen elővigyázatos.

Stephen Kinget, akinek egyik novellájából filmünk forgatókönyvét írták; sokan sokfelé – idézem – "a feszültségkeltés modern nagymesterének" tartják. Hát, e lényegre fókuszáló jellemrajz jelen sztoriból kiindulva a nagyotmondás valamely modern nagymesterétől származhat. Pedig annyira igazából nem kell sok a feszültségkeltéshez: nekem ebben (is) Eco az etalon- elég egy zárt tér, egy kiválóan eltalált történelmi korszak; és, ami elengedhetetlen: mindezekre vonatkozó cáfolhatatlan, és kimeríthetetlen szakértelem.

Vegyük pl. a misztikát. Eco zsúfolásig tömi a regényeit fekete mágiával, varázslatokkal, boszorkányégetésekkel, gyógyító/gyilkos füvekkel, sőt! Szellemekkel is. Jelentkezzen, aki bármikor gagyinak érezte a munkáit! És jelentkezzen az is, aki nem érzi gagyinak ezt az egész, 1408 című kísértethistóriát! Mely kísértethistória, pedig valóban mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy féljünk tőle. Főhősünk egy író, aki kislánya valamilyen betegségben való korai elhalálozása után A.) különköltözik feleségétől ("Akárhányszor rád nézek, az ő arcát látom."- milyen gonosz dolgokra képes ez a pszichológia nevű humbug!), B.) nagy energiákkal veti bele magát a "Top 10"- sorozat megírásába, mely sorozat mindent tartalmaz, csak értékes dolgokat, irodalmat nem. Nem is nagyon van sikere a bácsinak. (Na, ez azért nagyon naiv mese, Stephen drága! Te tudod a legjobban, hogy minél primitívebb valami, annál nagyobb keletje van!) Az egyik könyv olyan szállodaszobákról szól, melyeket az adott hotel tulajdonosa – az ingerszegény környezetben élő kalandoroktól remélt extraprofitként jelentkező összegek reményében -, mint kísértetjárta zugokat hirdet. E könyv záróakkordjaként írónk a New York-ban található Dolphin Hotel 1408-as számú szobájáról kívánja papírra vetni tapasztalatait.

Hiába az igazgató elrettentő szavai; hiába az 1408-asban magukat felakasztók, megcsonkítók, egyéb úton-módon öngyilkosok földi maradványairól készült, és az elhunytak több liter vérével illusztrált fotóit tartalmazó vaskos dokumentumköteg. Hősünk nem hisz a szellemekben. Sőt, nem hisz semmiben, ami nem fizikai. Úgy véli, racionálisan bármit körül lehet írni, meg lehet magyarázni. Nem rettenti el semmi, kérlelhetetlen. Az igazgató szigorú pillantásától kísérve egy éjszakára beköltözik a rémségek birodalmába. És innentől jönnek az ijesztgetés funkcióját betölteni hivatott momentumok. Olyan agyonhasznált ötletekről van szó, mint: rádió magától történő bekapcsolása, falikép megint csak magától történő félrebillenése, véres víz csapból történő heves előtörése (Bár a csapot, a megszokottól eltérően, ezúttal el lehet zárni!), vagy az örökzöld: szoba szétrepedő falon betörő véres trutymó általi elárasztása. Van aztán az ijesztgetésre szánt elemeknek egy másik kategóriája is. E csoportba némileg szokatlan, ezáltal (kategóriájukban) újszerűnek ható dolgok tartoznak; ám ne örülj, olvasó! Attól, hogy újszerű, nem ijesztő jelenetek ezek; avagy talán mégsem véletlen, hogy nem sok thrillerben rémisztgetnek a kísértetek a klotyópapír papírrepülő-orrá hajtogatásával.

Pedig ez a "saját démonaival szembesül"- koncepció még nem is lenne olyan rémséges; az meg kifejezetten tetszik, hogy ebben a szobában senkit sem ölnek meg, itt mindenki magát bántja. Magyarán szólva az alapötletből még akár jó filmet is lehetne csinálni. De itt minden bűzlik Hollywood-tól. Az 1408 egy hatásvadász másfél óra, ami az által, hogy célkitűzése ellenére jóval inkább szórakoztatja, mint megijeszti az embert, még szánalmassá is válik. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy nem egy jelenet láttán a nézőnek az a kellemetlen érzése támad, hogy ezeket a kockákat, vagy ezt az ötletet, már látta valahol. Lássuk csak, pl. mi ez a szoba a rendszeren belül, amiről kiderül, hogy tulajdonképpeni önálló entitás; az eredeti elképzelések ellenére nincs a fizikai környezetében semmi? (A semmibe meg annyira nem tud elmenekülni az ember.) Hol is láttunk olyat nem annyira régen, hogy szereplőnk kimászik valamiből, mert azt hiszi, azzal véget vethet megpróbáltatásainak; aztán döbbenten szembesül vele, hogy nincs több ablak, nincs kapcsolódási pont a külvilággal, csak a fal van?! Kocka, hát persze. Az meg, hogy az eljegesedős jelenetről a egyik legszórakoztatóbb filmjére, a Holnapután című opuszra asszociáltam, nyilván az én aberrációm. Apropó, jég! Azért az már mindennek a teteje, hogy a jégkorszak beálltával hősünk a szobában tragikus körülmények között lelküket kilehelők holttesteit ábrázoló fényképekből rak tüzet; törmelékkel bebugyolálja magát; és alkoholizál hozzá. Nyugati-aluljáró, többek között.

Most minek sorolnám tovább? Tudnék mondani legalább 1408 dolgot, ami miatt ezt a filmet megnézni felesleges pénzkidobás. Az igaz viszont, hogy rávilágít, mennyire szórakoztató emberi tulajdonság a cinizmus. Ha John Cusack ennyire jól tudja ezt, akkor miért kellett a nevét adnia egy ilyen huszadrangú limonádéhoz?
Inkább menjetek helyette enni, és/vagy inni.

Eredeti cím: 1408
Rendező: Mikael Hafström
Főszereplők: John Cusack (Mike Enslin), Samuel L. Jackson (hoteligazgató)

Kapirgálódomb: Online táp, Szemezgető: 1408 - John Cusack - Mikael Hafström - Samuel L_ Jackson